Menü
Az egyéni vagy csoportos coaching a bizalom felépítésével kezdődik. Az egymást kölcsönösen elfogadó térben mindenki a saját ritmusában fejlődhet.
Mindenkinek van róla saját tapasztalata, hogy milyen adni, kapni, és elveszíteni a bizalmat. Ismerős a bizalommal megszülető biztonságérzet, illetve annak elvesztése is. Jól tudjuk mind, hogy a bizalmat elnyerni lassú, tapogatózós folyamat, de gyorsan, egy apró, rosszul betalált gesztussal, mondattal még a legjobb barátságokat is könnyű szétrombolni, vagy legalábbis megingatni.
Bízni valakiben, valamiben alapértékünk. Muszáj bele kapaszkodnunk, mert ha elszeparálódunk és elszigetelődünk, magányosan lassan becsavarodunk. Az ember társas lény, a kapcsolódás létszükségletünk. A Covid-járvány és az elzártság külön apropót adott a témának.
Fontos bízni benne, hogy képes vagyok kapcsolódni és megkapni egy másik embertől, amire szükségem van. Hogy képes vagyok mérlegelni, hogy az adott kapcsolat ártalmas-e rám nézve vagy feltöltő. És bíznunk kell abban is, hogy képes vagyok a mérlegelést követően új forgatókönyvet írni magamnak. Az új helyzet új lehetőséget, nyugalmat és biztonságot teremthet a világomban.
Bármit teszünk egy emberi kapcsolatban, abban megmutatkozik a bizalom vagy annak hiánya. Bizalom nélkül nincs biztonság, s ha nem érzem magam biztonságban, oda kell figyelnem arra, mit mondok, mit cselekszem, hiszen egy folyamatos vészhelyzet-készenlétben tartom magam – önvédelemből.
Ahogyan egy első találkozáskor egy idegenhez viszonyulunk, azt múltbeli bizalom-tapasztalataink alapján, saját belső statisztikánkra hagyatkozva „döntjük” el – persze tudattalanul. Így eshet meg az, hogy már az első, ártalmatlan, hátsó szándék nélkül megszületett mondatra feszültséggel reagálunk. Védekezünk egy – sokszor csak elképzelt – támadás ellen.
Odafigyelés – megbízhatóság – biztonság mesterhármasa vezet el bennünket a bizalomhoz és az önbizalomhoz.
Biztonságban érzem magam, azaz ellazulhatok. Nyugalmi állapotban tarthatom az izmaim, teljes figyelmem arra irányíthatom, amire szeretném. Jelen tudok lenni magamnak, érdeklődéssel tudom figyelni, mi az, ami körülöttem, velem történik. Nem kell átgondolnom, hogy mit mondok, nem kell magyarázkodnom, biztonságban érzem magamat. Izgalmas kíváncsisággal, annak biztos tudatában, hogy velem itt jó dolgok történhetnek. Ezen a szűrőn keresztül elfogadom magamat és a másikat olyannak, amilyen, abban, amiben éppen van.
Biztonságban fürkészhetem az okokat anélkül, hogy „jó” vagy „rossz” minősítő pecsétet tennék rá, inkább csak az „ilyen”, „most ez van” gondolatok, s ezekhez tartozó érzelmek (elfogadás) és cselekedetek (kapcsolódni akarás) jelennek meg. Elismerem a helyzetet, az embert, és ahhoz kapcsolódok, amilyen.
A bizalom alapja az elismerés: önmagam és a másik elismerése. Kölcsönösen. Kapcsolódok ahhoz, amit csinál, és hozzá, az egyénhez is. Nem a kritikámmal vagyok jelen és nem a hiányaira koncentrálok. Elismerést és elfogadást sugárzok a másik irányába.
Mi a megbízhatóság? Amikor kiérdemeljük a bizalmat, és meg is adjuk azt. Rám lehet számítani, kiszámíthatóan vagyok jelen, azaz bízhatsz benne, hogy mit fogsz tapasztalni, ha velem kapcsolatba lépsz. Előre van egy pozitív képed arról, hogy ha hozzám fordulsz, akkor ki tudod számítani, mit kaphatsz tőlem, ezáltal milyen jóságot élhetsz át. Nem felejtem el, ami neked fontos, mert odafigyelek rád és így nekem is fontossá vált a te dolgod. Ezzel azt mondom, fontos vagy nekem.
Mivel önbizalomból is fakad a világba vetett bizalom (abból, hogy magunkban és a világban mennyire „tanultunk” meg bízni), így a támogató kapcsolat – amiben fontosnak élem meg magam – növeli az önmagam értékességének megélését, önmagamba vetett hitem, azaz az önbizalmamat.
Amikor első alkalommal találkozok valakivel egy coaching ülésen vagy a csoport első napján tíz – még idegen – emberrel, a bizalom kiépítése a legfontosabb egy jól megágyazott közös fejlődéshez. Gyakran jönnek a résztvevők félelemmel (az újtól, az előítéletektől, sokszor az emberek előtti megszólalástól). Bízhatok-e magamban? És a másikban? Képes leszek-e fejlődni, elérni a célom? Meg fogok-e felelni? Mit szól hozzám a másik ember? Bízhatok-e abban, hogy a csoport kedvelni fog?
Coachként és csoportvezetőként az én szerepem egy elfogadó, egymást respektáló világot felépíteni a közös munkához, legyen szó egyéni vagy csoportmunkáról. Fontosnak tartom ebben a folyamatban, hogy visszajelezzek (én és a csoport) a másik erősségeire, meglássam őt valójában, amiben éppen van, speciális tükröt tartsak neki, növeljük ezzel a csoportbeli létjogosultságát és önbizalmát. Azt erősítjük egymásban, ami bennünk elfogadható, tisztelhető, szerethető. Bizalommal teli csoportlétben elfogadják egymást a csoporttagok, és ebben a stabil talajban már meg merik mutatni sérülékenységüket, amit nem kedvelnek magukban.
Néha a bizalom lassabban épül fel, néha gyorsabban. A tapasztalatom, hogy akik többet sérültek a múltban, lassabban nyílnak meg, de ahogy a csoporttól megkapják az elfogadó kereteket, lassan ki tudnak engedni. Ahogy a csoporttagok egyre megnyílnak és megmutatják saját sérülékenységüket (a vezető is), biztonságos légkört teremtenek és mindenki a saját ritmusában tud megérkezni.
Ami a bizalom kialakulásához a legfontosabb talán, hogy nem szabad a sérülékenység megmutatással visszaélni!
Mindig felnézek azokra az emberekre, akik megtisztelnek azzal, hogy legbelsőbb történéseiket megosztják velem, ennyire megbíznak bennem. Feltárják a világukat, és egy kis időre megengedik, hogy velük utazzak a nehézségeikben. Bíznak bennem, mert odafigyelésemmel és elismerésemmel egy pillanatra megállítom az időt és megengedem nekik, hogy ellazultan önmaguk lehessenek. Megosztják velem történeteiket és én meghallgatom őket. Bizalommal, őszinteséggel, kíváncsisággal.
Talán azt szeretem a bizalomban a legjobban, hogy az lehetek, aki vagyok és ez a „csak levés” a mai megfeleléssel teli világban egy hatalmas kincs.
A KKV Műhely elkötelezett a kis- és középvállalatok fejlesztése, modernizálása mellett. Praktikus, kipróbált megoldásokkal segítjük a vezetőket, a munkatársakat, a céget.